Az akvarisztikával kapcsolatban, kifejezetten jó lehetőségek rejlenek a videóblogolásban.  Meglátjuk mi sül ki belőle, mivel a hátránya a sok utómunkában van…   Remélem ez nem vesz el az életemből órákat, mert akkor utálni fogom …

Az első komolyabb videoblog bejegyzésig itt egy kis ökörködés, amit nemrég csináltunk a Green Aqua boltban

Green Aqua “Mulmlopó”

Vagy éppenséggel egy HC gyepnyírós móka:

Aki esetleg nem jártas a Youtube rejtelmeiben, annak javaslom, hogy regisztráljon be és kattintson a videó címe alatt található “Feliratkozás” gombra. Akárcsak – ahogy itt a blogon új bejegyzéskor – úgy ott is értesítést kap új videók feltöltéséről.

Noh nem akarom én az ördögöt a falra festeni, csak azt akartam érzékeltetni, hogy az egész akvarisztikai hobbiból csak nagyon töredék részt képvisel az üveg ára. A kezdő akvarista, pedig szeretne minél olcsóbban, minél nagyobb akváriumot összehozni. Sajnos ez hiba. Hogy elsüssek még egy közhelyet: csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! (ígérem mára ennyi)

Könnyű belátni, hogy fontos a jó minőségű ragasztás és a kellően vastag üveg, hisz a nap 24 órájában egy csomó vizet fog a falain belül tartani. Valahová lekopogom, de a hallott rémtörténetek engem messze elkerültek. Nem azért, mert rohadt mázlista vagyok (ok-ok biztos azért is ), hanem mert nem a sarki üvegessel, meg a szomszéd Bélabával  – aki a rotakapát is megcsinálja nekünk minden tavasszal -  csináltattam az üvegeket. Csak is olyan szakival gyártattam, aki 10-15 éve a szakmában van, vagy nevesebb gyári márkák akváriumait választottam.

Most jön a de! Manapság változóban vannak a vevők igényei. Egyre többen rendelnek nyitott akváriumot merevítő nélkül. Sajnos ezzel a régi akvárium gyártómesterek is most ismerkednek. Néhány éve elképzelhetetlen volt, hogy valaki 2-300 liter fölötti akváriumot merevítés nélkül kérjen, vagy kapjon. A dolog nagyon egyszerű. Beépített merevítőkkel sokkal vékonyabb üvegből is lehet nagy akváriumokat építeni. Ez jelentősen csökkentette az akváriumüveg árát.

Viszont manapság a merevítő látványa egy nyitott akváriumnál zavaró, tehát mellőzendő. Muszáj vastagabb üvegből gyártani. Azonban ilyen tapasztalatokkal hazánkban kevés üveges rendelkezik, mivel 20 évig merevítős akváriumokat ragasztottak. Az akváriumok üvegvastagságát leginkább a vízoszlop magassága határozza meg. Ha esetleg túl vékony üvegből készül a merevítő nélküli akvárium, akkor a hosszanti üvegbe párhuzamosan belenézve, feltöltött állapotban “hasasodás” látszik. Ez szemből nem nagyon érezhető, de értelemszerűen gyengébb, sérülékenyebb a hasasan feszülő üveg.

Íme egy példa:

A Green Aqua boltban van egy 120x45x45-ös opti 8mm-es üvegből. A szélénél mért érték 45,2 mm.

Az akvárium közepénél 45,8 mm-t mértünk

6 mm hasasodás már elég jelentősnek mondható. Talán nem is véletlen, hogy az ADA már egy ideje 10 mm-es üvegből csinálja ezt a méretet. Van is egy ilyen méretű optink, úgy hogy gyorsan lemértem azt is. A szélén mért érték 45,1 mm

Lássuk mennyi lesz a közepén:

Az eredmény: 45,4 mm.

Tehát ugyanakkora méretű akvárium esetén a 2mm-el vastagabb akvárium, fele annyira hasasodott (6 mm vs 3 mm). Nem szabad tehát az üveg vastagságon spórolni. Az akvárium üveg ára szinte elhanyagolható a teljes technikai felszerelés,  berendezési tárgyak és élőlények összértékéhez képest.

A másik “új keletű divat” az átlátszó sziló. A növényes akvaristák azért szeretik átlátszó szilikonnal ragasztani az akváriumokat, mert kevésbé látszik, mint a fekete.

Fekete sziló

Átlátszó sziló

Érdekes, hogy élőben a szemünk kikapcsolja a függőleges fekete hátsó szilókat, de sajnos egy fotón, már ordít a két oda nem illő vonal. Ez viszont újabb kihívások elé állítja az akvárium készítőt. Ugyanis az eddig használt fekete szilikonnal szemben, az átlátszóban minden ragasztási hiba meglátszik. Bezony… Nem véletlenül szerettek évekig az üvegesek is feketével ragasztani!

A buborékok, foltok, mind mind nem kívánatos dolgok a ragasztásban. Gyengítik azt és látványra sem kellemesek. Ha esetleg csináltatunk egy akváriumot, mindenképp vagy töltsük föl egyszer a helyszínen vízzel, vagy legalább próbáljuk széthúzni az üveget, hogy lássuk milyen lesz úgy a ragasztás. További probléma az átlátszó szilóval, hogy idővel aláalgásodhat és bezöldül, bebarnul. Ez is elkerülhető, ha az üveges megfelelő minőségű ragasztót használ és jól keni az éleket.

Ha már ott tartunk, hogy a legyártott akvárium minőségét figyeljük, mindenképp érdemes ellenőrizni a vágás pontosságára. Az oldalak nem lehetnek 1-2 mm-nél kisebbek, vagy nagyobbak egymásnál. Az már nem minőségi munka. Továbbá meg kell nézni a vágás és a csiszolás minőségét is. Egy szép akváriumon nem lehet látni a vágógép nyomát. Az szépen vissza van általában polírozva. A zámolás (élcsiszolás) is mindenhol egyenletes.

A minőségi akvárium i-jére a pontot az opti-white üveg teszi fel. Ez a nagy tisztaságú üveg egyébként csak egy üveggyártó márkaneve. A többi üveggyár hasonló termékét máshogy hívják. Mondjuk érthető, hogy mindenki így nevezi, hisz ezt a nevet kötötték össze hazánkban a  nagytisztaságú akváriumüveggel. Viszont, ami a lényeg:

• semmit nem ér egy opti üveg, ha nem a legmagasabb minőségben van összerakva. (akkor az csak a kedves Ügyfél lehúzása…)
• semmit nem ér az opti üveg, ha a benne lévő világ nem ér fel hozzá

A lazább talajokkal szokott probléma lenni, hogy nehéz bele ültetni, mert a csipesz folyton kirántja a növényt amikor felfelé húzzuk a talajból. Az a trükkje a dolognak, hogy kihúzáskor picit “elfelé” kell húzni a csipeszt, hogy ne pont a növényszár fölött jöjjön ki. Így megúszható rengeteg bosszankodás.

A következő gond a viszonylag kis gyökérrel és nagy levélzettel érkező növényekkel van. Előfordulhat, hogy a szintén friss és erejében teljes szűrő áramlat kimossa a talajból, vagy később néhány elvetemült hal folyton kirángatja. Erre találták ki a JBL ültetőcsipeszt.

A formája leginkább egy hajtűre hasonlít

Régebben sokat csináltam, hogy a gyökér nélkül érkezett növényeket 45 fokos szögben ültettem el és egy apró kavicsot tettem a talajra a szár mellé így az valamennyire lent tartotta a növényt amíg nem gyökeresedett meg. Amióta növényes talajok vannak, azóta ilyen problémám sosem volt. Ezt a technikát csak azért említettem, mert a bejegyzés írása közben eszembe jutott.

Sokkal izgalmasabb téma az eleve kötözni való növények köre. Bolbitis, Anubias, Microsorium, különböző mohák stb.

A Bolbitist, az Anubiast és a Microsoriumot érdemes valamilyen műanyag kötözővel felerősíteni a fára, vagy kőre.

Ezek egy darabig ugyan eleinte látszani fognak, de a későbbiekben a növény teljesen körbenövi és nem fog látszani. Ez a jól hajlítható páfránykötöző egy életre elég, meg még picit tovább….

A másik remek kötöző eszköz a cérna. Ellentétben a műanyag kötözővel, ezt nem egyszer-kétszer kell körbetekerni, hanem minél többször.

Én a Green Aqua galériában az egyik fát úgy moháztam be, hogy szinte egymást érték a cérnaszálak. Az eredmény megdöbbentően jó lett. Sokkal szebben nő a moha. Egyenletes és látványos a végeredmény.

Régebben talán egy maláj fórumon belefutottunk egy pillanatragasztós moharögzítési megoldásba. Ezt most nem találtam meg, de elég bizarrnak tartom az ötletet. Ettől függetlenül láthatóan működött.

Szintén jó és láthatatlan kötöző eszköz a damil. Bár az ADA, Riccia kötözésére javasolja, én szemrebbenés nélkül használtam Karácsony moha (Vesicularia dubyana ‘Christmas’) kötözésére is. Fogtam ezt a lapos palaszerű követ,

és Riccia helyett a mohát kötöztem rá. Az így kapott “zöld szigeteket” egymás mellé helyeztem és így el tudtam választani a dekorhomokot az általános növénytalajtól. Ez azért fontos, mert különben pillanatok alatt összemosná az áramlat és a garnélahad a kétféle talajt. Egyesével – csipesszel – Amazonia darabkákat szedegetni a dekorhomokról hálátlan egy feladat nekem elhihetitek…

Idővel az egész összenő és egybefüggő mohagyepet fog alkotni

A riccia rögzítésére továbbra is a jól bevált hajhálós módszert javaslom leginkább, de a damilos, kötözés is megfelelő, csak kicsit időigényesebb.

Az ADA kínál még egy apró, leginkább lávakőre hasonlító követ, amit mohakötözésre ajánl.

Viktor kipróbálta az egyik kis nanoban a galériában. Könnyen megkapaszkodik rajta a moha és a kis pamacsokat apró repedésekbe, beugrókba jól el lehet helyezni.

Ezek az apró segédeszközök, mint a cérna, damil, vagy akár a műanyag kötöző, igen hasznosak akvárium berendezéskor. Utólag, rengeteg bosszúságot okoznak az elszabadult növények. Feltöltött akváriumban pedig, egy becentizett Red Moor fára mohát újrakötözni… hát.. nem egyszerű… Azonban ha berendezéskor elég alaposak voltunk, mindez elkerülhető.  A végeredmény pedig magáért beszél. Jól fog látszani, hogy a különböző tereptárgyakra kötözött  növények mennyire növelik a természetesség hatását.

Tapasztalataim szerint azok a halak betegedtek meg, akik vagy frissen kerültek az akváriumba és vélhetően már fertőzötten kerültek hozzám, vagy az idős legyengültebb példányok. Ez azt feltételezi, hogy a tartási körülmények megfelelőek az akváriumomban, azoknál a halaknál, amiket tartok. Tehát itt egy dolgot rögtön fontos megjegyezni. Olyan fajokat válogassunk össze, amelyek tartási körülményei nagyjából megegyeznek és ezek a növényezéssel is összhangba hozhatók. Tehát nagyjából ilyesmi:

• semleges vagy enyhén savas víz
• közepesen kemény vagy lágy víz
• nem növényevő
• kis termetű, békés viselkedésű

A megfelelő halválasztással kizárhatjuk az egyik stresszforrást, a halak egymás közti agresszióját. Azok a fajok, ahol csapaton belül jelentkezik agresszió, rivalizálás, ott a minél több egyed tartása jó megoldás lehet, mert így a domináns egyedek agressziója szétoszlik több alárendelt egyedre. Természetesen a csapat mérete függ az akvárium méretétől is.

A másik stresszforrás a rossz vízminőség. A jelentősen magas nitrátszint, vagy nitrit. Mind folyamatos stresszes állapotot (a nitrit és  az ammónia mérgezést) okoz a halaknak. Ez nem azt jelenti, hogy azonnal elpusztulnak, vagy megbetegszenek. Ez inkább amolyan lassú méreg. Az immunrendszer legyengül és a hal egy komolyabb fertőzés ellen nem tud védekezni. Ennek kiküszöbölésére a megfelelő szűrést és vízcserét javaslom. Saját tapasztalat, hogy a rendszeres, heti 30-50%vízcserék hatványozottan csökkentik a megbetegedéseket az akváriumban.

Mégis, néha beüt a baj és egy-egy hal furcsán kezd el viselkedni. Színe kifakul, úszóit összehúzza, pipál, vagy sebesen cikázik, néha étvágytalan, vagy külső elváltozások sebek jelennek meg rajta.

Ezek a jelek mind valamilyen betegség tünetei. Sajnos egy lexikont tele lehetne írni a különböző halbetegségekkel, úgyhogy mindenre nem térek ki. A cél inkább az, hogy a tüneteket felismerve próbáljuk kezelni a beteg halat. Mielőtt rátérnénk a tünetekre, lássuk milyen típusú betegségek vannak.

• Bakteriális betegségek:

Jellemzően vörös csíkok, pöttyök jelentkeznek a halon, vagy duzzanat a has illetve a szem tájékán. Az ilyen típusú betegségeket leginkább antibiotikummal érdemes kezelni.

• Gombás betegségek:

Szürke, vagy fehér bolyhos foltok jelennek meg.

• Parazitás betegségek:

Legtöbbször, ha a halak “vakaróznak” ilyen típusú betegségre kell gyanakodni. Időnként az állat testén, vagy végbélnyílása körül láthatók is a paraziták.

• Fizikai sérülések

Általában az akváriumban stresszben élő halakon jelentkeznek fizikai sérülések. Nekiszalad az üvegnek, megcsipkedik más halak stb. Az ilyen sérülések elfertőződhetnek, vagy   akadályozhatják a halat a mozgásban, táplálkozásban.

A legjobb módja a kezelésnek, ha nem a társas akváriumban végezzük, hanem egy karantén akváriumot hozunk létre. Egy ilyen akvárium kialakítása nem igényel nagy beruházást, minden felelős akvaristának melegen ajánlott.

Hogy néz ki egy karantén akvárium?

• minimum 20-30 literes akvárium, tetővel vagy üveglappal (világítás nem szükséges).
• egyszerű, könnyen kivehető rejtekhely (általában 1-2 PVC csődarab)
• levegőztető pumpa
• szivacsszűrő (ez akkor az igazi ha biológiailag aktív. Tehát folyamatosan működésben van.)
• fűtő és hőmérő
• ammónia teszt (lehetőleg cseppteszt, vagy tartósteszt)
• nitrit teszt (lehetőleg cseppteszt)
• pH teszt (lehetőleg cseppteszt, vagy tartósteszt)
• gyógytápok
• NE használjunk aljzatot!

Amikor karanténozni akarunk, akkor érdemes a társas akvárium (beállt) vízével feltölteni a karanténmedencét. Majd a fűtővel állítsuk be a kívánt hőmérsékletet és a hőmérővel ellenőrizzük. Bele kell helyezni a PVC csöveket és a szivacsszűrőt. Gyorsan egy pár fontosabb vízparamétert érdemes lemérni (ammónia, nitrit, pH)Kész! Soha nem szabad friss vizet használni, mert annak még be kell állnia, hogy a legyengült halnak megfelelő közege legyen. Azt ugye mondanom sem kell, hogy innentől nyugi kell a halnak is, mint a beteg embernek. Húsleves helyett diéta, vagy gyógykaja és a megfelelő gyógyszeres kezelés. Folyt. köv.

Viszont kitaláltam, hogy mi másra használhatnám!

Kíváncsi voltam, hogy a fény mennyisége hogyan változik, ahogy a víz alsó szintje felé haladok a fénymérővel. Az akvárium oldalára egy mérőszalagot akasztottam és szépen mellette vezettem lefelé a fénymérőt és mértem az eredményeket. A 0 a vízszint és lefelé haladtam egészen 45 cm-ig, ahol az aljzat kezdődik.

Itt egy picit többet mutat, mert felfelé nézett a fénymérő, hogy le tudjam fotózni...

Ahogy haladtam lefelé, 5 centiméterenként feljegyeztem a mérési eredményt.Két helyen is mértem, de az eredmények közel azonosak lettek.

• 5cm – 1900-2000 Lux
• 10cm – 1700 Lux
• 15cm – 900-1000 Lux
  
• 20cm – 710-780 Lux
• 25cm – 730-760 Lux
• 30cm – 700-730 Lux
• 35 cm – 420-450 Lux
• 40 cm – 260-290 Lux
• 45 cm  – 200-240 Lux

Ez szuper! Itt egy csomó szám…. Valamit kéne vele kezdeni. Mondjuk következtetéseket levonni?

1.

Az első 15 cm-en 1000 Lux-ot esett a fényerő! Nah ez például izgi. Vajon ennek mi lehet az oka? A tippem az, hogy ebben a tartományban fogyott el egy csomó piros fény.

A fenti ábrán jól látszik, hogy 30 cm mélységben már a teljes vörös fény fele elnyelődik. A legbrutálisabb csökkenés azonban az első 15 – 20 cm-en következik be. Az ábra egyébként csalóka, mert ugye nem mindegy, hogy a víz mennyire tiszta stb. Tehát simán lehet, hogy nálam 15 cm-en már bekövetkezett az, amit az ábrán 30 cm-nél látunk. Sajnos ezt most csak következtetni tudom.

Az Osram 865 spektrális görbéjéből azonban jól látszik, hogy van benne piros rendesen…

2.

20 és 35 cm közt 5 centinként kb 70-80 Lux-ot esett a fényerő egyenletesen. Ezzel most nem nagyon tudok mit kezdeni.  Mielőtt elkezdtem a mérést, azt gondoltam, hogy végig az  egész vízoszlopban egyenletes csökkenés lesz, de úgy tűnik, hogy csak ebben a tartományban volt egyenletes.

3.

35 és 45 cm közt begyorsul az esés és a Lux érték majdnem lefeleződik. Sokáig nem értettem, hogy ez miért lehet. Miért esik ezen a szinten jobban, mint a középsőn?… Aztán leesett, hogy mekkora tökfej vagyok! A középső szint  tele van bokorszerű növényekkel. Az alsó zónába érve, ezek árnyékába jutunk. Bizony, az élet napos oldala 35 cm felett van…

(szerk. a vízszint és  35 cm mélység közt)

Sajnos pár dolog miatt ez sem nevezhető tökéletes mérésnek. Például az üvegen keresztül mérve, biztos vagyok benne, hogy rengeteg fény visszaverődött és nem jutott el a fénymérő érzékelőjéhez. Valószínű, hogy ezeknél az értékeknél nagyobb fényt kapnak a növények a víz alatt. A színek alakulásáról nem kaptunk tájékoztatást, ehhez komolyabb szerkezetre volna szükség.

Ettől függetlenül jó volt tisztába kerülni az akváriumom fényerőviszonyaival.

Ti milyen következtetést tudnátok még levonni az adatokból?

Kezdjük a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldásokkal. A gázt bevezethetjük a belsőszűrőnkön keresztül. A legtöbb motoros belsőszűrőn van levegőztető csatlakoztatási lehetőség. Erre kötve a CO2 csövet, könnyedén bejuttathatjuk a vízbe a gázt.

A videón jól látszik, hogy a buborékok nem túl aprók és beterítik az egész akváriumot. Előnye, hogy nem igényel különösebb anyagi beruházást. Hátránya, hogy pazarló, nem hatékony és nagyon rontja az akvárium látványát. (Nem ajánlom) Ennek továbbfejlesztett változataiból is rengeteget találhatunk a neten. Ha a belsőszűrő kifolyója mögé egy “harangot” helyezünk, akkor az ide bejuttatott gáz, keveredik a szűrőből kijövő vízfolyammal. A gyorsan mozgó vízbe gyorsan beoldódik a CO2. Ezen az elven működő megoldást már olvashattunk Deck mestertől itt a blogon is.

Előnye, hogy olcsón össze lehet hozni és nem lesz tele az akvárium keringő buborékokkal. Viszont látszik az akváriumban és időnként csobogó hangot hallat. Ennek van egy esztétikus gyári megoldása is, aranyárban. De szó se róla, izgalmas és esztétikus.

A külsőszűrőbe is be lehetne vezetni a gázt, de ez több ok miatt nem szerencsés. Egyrészt “lelevegősödhet” a szűrő, ami akár a motor leégését is okozhatja, másrészt savas környezetet hoz létre a szűrőben, ami nem kedvez a nitrifikáló baktériumoknak. Szóval ezt a módszert inkább hanyagoljuk.

Azonban a külsőszűrőre köthetünk külső reaktort, ami az egyik leghatékonyabb CO2 beoldást eredményezi.

Ebből létezik gyári és házi készítésű megoldás is. Az elv itt is az, hogy az áramló víz feloldja a gázt.

Legutóbb Levi85 készített egy pofás külső CO2 reaktort.

Előnye, hogy hatékony, minimális, vagy csak nagyon kevés apró buborék kering a vízben. Nagyobb akváriumoknál mindenképp javasolt ennek a használata. Persze ellenpéldaként van néhány hatalmas akvárium az ADA galériában is, ami gyönyörűen működik belső diffúzor(okk)al.

Visszatérve a külső reaktorokhoz. Sok előnye mellett van pár hátránya is. A megfelelő működéshez szükséges a viszonylag nagy méret. A jó beoldáshoz erős teljesítményű szűrőre, vagy külön vízpumpára van szükség. Valamint visszafogja a szűrő teljesítményét. Ez a saját hülyeségem, de nálam még egy hibája van, mégpedig az, hogy a szűrőrendszer két újabb ponton van megbontva, ami magában hordozza a szivárgás, eleresztés esélyét.

A külső reaktoroknak megjelent az utóbbi időben egy aktív változata, melyben egy, vagy két rotor található.  A rajta keresztül folyó víz hatására a rotorok “feldarabolják” a CO2 buborékokat. Előnye, hogy kisebb és szolidabb, mint a külső reaktor, viszont sokan panaszkodnak, hogy nem 100% a beoldás. Ugyanakkor sokaknál működik a teljes oldódás. Pontosan még nem tudom, hogy miért van ez, de szerintem a szűrők teljesítménye lehet a ludas. Bizonyos típusokat jobban dicsérnek, mint másokat, tehát a konstrukciók is különbözhetnek.

Végül létezik külső diffúzor is.

Ez végül is a belső diffúzor külső rendszerre fejlesztett változata. Nem rég sokan kezdték el használni, kedvező ára és hatékony porlasztása miatt. Azonban millió apró, ködszerű buborékkal árasztotta el az akváriumot. Viktor használta is egy darabig, de a látvány borzasztó volt. A befújt buborékok mindenen megragadtak. A bubis összkép nem volt esztétikus.

Az akváriumba való porlasztás legszebb megoldása az üvegdiffúzor.

Előnye, hogy olcsó és esztétikus. Hátránya, hogy törékeny és koszolódik algásodik. Az üvegporlasztók lelke a jó kerámia. Az minőségi darabok drágábbak. Javaslom, ha már túl vagyunk a kezdeti üvegtörős, szerencsétlenkedős korszakunkon, egyszer mindenképp lepjük meg magunkat egy komolyabb darabbal.

A jó üvegdiffúzorból kijövő buborékok 20-30 cm után szinte teljesen beoldódnak.

A CO2 reaktoroknak létezik belső változata, mely lassan kihalóban van, de egy egy ilyen gyűjtő post esetén azért érdemes szót ejteni róluk is.

Általában a buborékok egy spirálon, vagy “létrán” vannak vezetve, hogy minél tovább maradjon a vízben a  buborék, növelve a beoldódás hatékonyságát. Viszonylag böszme méretük miatt kezdenek kikopni az akváriumokból.

Én napi 8 órát világítok, tehát a gyári adat szerint 2500 napig (6,8 évig) lenne jó egy ilyen cső. Hmm szép kis szám

Ezzel szemben, én pont egy éve használom a csöveket. Ami azt jelenti, hogy 8*365= 2920 órája mennek. De mégis, valami módszerrel szerettem volna megtudni, hogy mekkora lesz a különbség az új és a régi csövek közt. A régi csöveket, pont ugyanolyan márkájú és színhőmérsékletű új csövekre cseréltem. A különbség megállapításához egy profi fénymérőre van szükség.

Na, hát ilyen nem nagyon van itthon, úgy hogy tovább kellett gondolkoznom.

Ekkor beugrott, hogy a fényképezőben is van egy fénymérő, csak kicsit másképp kell értelmezni. A gépemen van programválasztó tárcsa, mellyel a különböző fényképezési módokat lehet kiválasztani. Ez már elég sok kompakt gépben is elérhető. Én “A” állásba tettem, ami azt jelenti, hogy én állítom a rekeszt és a gép automatikusan beállítja a záridőt. A gépet állványra tettem és a rekeszt f 16-ra állítottam. A gép fókuszálás után 400-as záridőt állapított meg.

Ezután kicseréltem a csöveket és ismét mértem. A gépben minden beállítás maradt. A gép 500-as záridőt javasolt! Szuper, ezzel bebizonyosodott, hogy a fényképezőgépem erősebb fényt érzékelt, mint a régi csövek esetében. Sajnos ez nem pontos mérés, de a gondolatmenet erejéig fogadjuk el.

A két záridő közt 25% különbség van. Magyarul ennyivel nagyobb lux értéket érzékelt a fényképező. Tovább gondolva, ez azt jelenti, hogy az új cső 3325 lument tud, az egy éves pedig már csak 2660-at! Ez az akvárium felett lévő fényre vetítve  3325*4= 13300 lumen vs 2660*4= 10600 lumen. 2700 lumen a különbség…. Az közel +1 cső ereje…

Ha visszanézzük a 24 w/gallon postot, akkor azt is mondhatnánk, hogy nem 160W világított az akvárium felet, hanem kb 130W. Az azt jelenti, hogy 2,4 W/gallon volt egy év után megközelítőleg a fény az akvárium felett. 8 óra helyett, már 10 órát kellett volna világítanom… És valóban, a növények most nem nőnek olyan szépen, mint egy éve….

Mindenesetre a csőcserét megejtettem és kíváncsian várom az eredményét. Bárki bármit mond, szabad szemmel is érzékelhető, hogy sokkal erősebb a világítás. Mivel a csövek ereje fokozatosan gyengült, így nehéz észrevenni, hogy csökkent a fényerő. De most, hogy lecseréltem, valóban szembetűnő. Éppen ezért, igenis max 1 évente le kell cserélni a csöveket még akkor is, ha modern T5-ös csövekről és elektronikus előtétről is van szó. 

Sokan azt gondolják, hogy ha sok CO2 buborék van a vízben, akkor minden rendben. Tévedés. Akkor van minden rendben, ha vízben oldott formában van jelen. Ekkor szénsav keletkezik. Ez pedig szinte mindenkinek ismerős dolog. Az üdítők is így vannak megbolondítva. Ezért kicsit el is kanyarodnék, és szemléletes példákkal igyekszem érzékeltetni a széndioxid vízzel való kapcsolatát.

Mire kell ügyelni, a beoldott CO2-vel kapcsolatban? Például, hogy a nagy nehezen beoldott gáz ne illanjon el olyan gyorsan. Kedvenc példáimat fogom most felhozni!

Ha egy pezsgőspoharat leteszünk az asztalra, egy másikat pedig óvatosan kevergetünk, akkor arra leszünk figyelmesek, hogy amit kevergetünk, abból a szénsav elég gyorsan elszökik. Amelyik az asztalon állt, az később is kellemesen csípi a nyelvünket. Tehát, az erős vízmozgás nem kedvez a beoldott széndioxidnak.

Az a baj, hogy az akvárium nem pezsgőspohár. Nekünk fontos, hogy a medence egyik felén beoldott CO2 az egész akváriumban egyenletesen jelen legyen. Tehát a dolog látszólag ellentétes, mégis szükséges a víz keringetése (más szempontból is, de ezt most nem részletezem).

Erre alkalmas az esőztető és a lilly pipe de csak akkor, ha nem csobog. Ismét a példával élve, ha egyik pohárból a másikba öntögetném a pezsgőt, sokkal hamarabb elmenne az ereje, mintha kevergetném.

Sok akvárium viszont túl hosszú ahhoz, hogy egy esőztető, vagy a lilly pipe kellőképp hatékony legyen az egyenletes eloszlásban. A tapasztalatom az, hogy 1 méternél hosszabb akváriumok már ilyenek. Ilyenkor tesznek jó szolgálatot  a vízforgató pumpák. Kicsik, szolidak és nevetségesen kis fogyasztásúak.

A másik “CO2 gyilkos” a levegőztetés. Remélem nem csak én voltam olyan infantilis, hogy gyerekkoromban szívószállal fújtam a kólás pohárba a McDonald’s-ban. Az eredmény itt is az volt, hogy a kóla pillanatok alatt erőtlenné vált. Tehát a levegőztetés és a CO2 adagolás együtt nem nyerő.

Ezzel nem mondom azt, hogy nincs szükség levegőztetőre, de csakis a megfelelő időben. Éjszaka sokan használják, akiket nem idegesít a pumpa és a porlasztókő zaja. Hasznos, mert éjjel nem csak a halak, de a növények is oxigént fogyasztanak. Én nem használom mert azt vallom, hogy a víz felszínének enyhe mozgása juttat a vízbe elegendő mennyiségű oxigént, de sok japán növényes esküszik rá, hogy jobb eredményeket lehet így elérni. A másik ok, amiért hasznos ha van kéznél levegőztető, hogy CO2 túladagolás esetén életet menthet a “hatékonysága”.

Még egy érdekes dolog a végére: Sokan kérdezik, hogy akkor a természetben hogy kerül ennyi CO2 a vízbe? A normál légköri levegőben 0,03% széndioxid van, az esővízben oldott levegőben azonban a CO2 2,1-2,9%-ra dúsul. A talajon átszivárgó esővíz tovább dúsul, az ott élő baktériumok működési folyamatai miatt és a víz CO2- tartalma elérheti a 3,2-4,5%-ot   Tehát a trópusi vizek CO2-tartalma elsősorban az eső és talajélet intenzitásának függvénye és nem sok köze van a légköri “szabad” CO2-höz, vagy a vízben élő élőlényekhez