Mielőtt elalszunk, lássuk, mik is azok a Fibonacci számok?

Az első két elem 0 és 1, a további elemeket az előző kettő összegeként kapjuk. Képletben:

0,  ha n = 0,
F(n) = 1,  ha n = 1,
F(n-1) + F(n-2), ha n > 1

Nem kell megijedni, nem lesz bonyolult, csak a szokásos “matekos ijesztgetős” képletet láthatjátok. Pár perc múlva már egyértelmű lesz az egész

Tehát így néznek ki a számok: 0,1,1,2,3,5,8,13,21,34,55,89,…. stb (tehát minden előző két szám összege adja meg a következő számot. )

Eddig azért semmi izgalom. Uncsi matek. Node! Kepler 1611-es könyvében, a The Six-Cornered Snowflake-ben újra felfedezte, és különféle természeti jelenségekkel hozta kapcsolatba. Nocsak. Ez már mindjárt kezd így érdekesnek hangzani. Ugyanis kiderült, hogy a szomszédos Fibonacci-számok aránya, az aranymetszés értékéhez tart. Azt pedig szeretjük, hisz az akvárium berendezésének alapja. Persze van még sok más összefüggés is a természettel, pl: A virágszirmok száma gyakran Fibonacci-szám: például a liliomnak, a nősziromnak és a hármassziromnak három; a haranglábnak, a boglárkának, a larkspurnak és a vadrózsának öt; a szarkalábnak, a vérpipacsnak és a pillangóvirágnak nyolc; a jakabnapi aggófűnek, a hamvaskának és a körömvirágnak 13; az őszirózsának, a borzas kúpvirágnak és a cikóriának 21; a fodroslevelű margitvirágnak, az útilapunak és egyes százszorszépeknek 34; más százszorszép-fajoknak pedig 55 vagy 89 szirma van.

Fibonacci-spirálba rendeződnek például a fenyőtoboz és az ananász pikkelyei, a napraforgó magjai, a málna szemei, a karfiol rózsái és egyes kaktuszok tüskéi. A nautiluszok háza is hasonlít a Fibonacci-spirálhoz, de nem egy negyed, hanem egy teljes kör alatt nő meg a sugár phi,-szeresére. Hohó, de mi az a Fibonacci spirál?:)

Íme:

A Fibonacci-spirál egy olyan logaritmikus spirál, ami egy negyedfordulat alatt nő a phi,-szeresére. Jól közelíthető az arany téglalap segítségével (remélem mindenki az arany téglalapra koncentrál… ). A Fibonacci-spirálon egyenlő távolságra pontokat elhelyezve azok „spirálkarokká” állnak össze, és ezen karok száma Fibonacci-szám lesz. A Fibonacci-spirál mentén elhelyezett gömbök optimális elrendezést adnak abban az értelemben, hogy nagyon sok gömböt elhelyezve is azok egyenletesen oszlanak el.

Akkor ezek után nincs más hátra, minthogy megnézzünk néhány verseny akváriumot. Állnak-e ezek a szabályok?

Ahogy észrevettem, az egykompozíciós elrendezéseknél működik.

Persze ez ritkán tudatos, inkább csak az ember érzékei diktálnak, de érdemes időnként így is megvizsgálni a dolgokat. Bartók műveiben is felfedezhetőek az egyes zenei gondolatok ütemsorrendjében, melyet nem tudatosan, hanem ösztönösen alakított így.  Néha azért az az érzésem, hogy egyes matematikusok nem tudnak mit kezdeni a számaikkal és igyekszenek mindenben valami összefüggést látni, de azért érdekes…

Felhasznált irodalom: Wikipédia

Az Internetnek köszönhetően elérhetővé vált, néhány igazi Holland stílusú mester akváriuma.

Egy hagyományos Holland stílusú akvárium, egy víz alatti kertet ábrázol, ahol a növények csoportokba vannak rendezve. A csoportok erősítik egymást. Színeikkel, alakjukkal kontrasztossá és izgalmassá teszik a kompozíciót. Valamint a megfelelő elhelyezéssel és nyírással jó mélységérzetet keltenek a szemlélődőben.

Hollandiában akkora hagyománya van, az ilyen stílusú akváriumoknak, hogy igen komoly versenyeket is szerveznek évről évre. Az NBAT 122 helyi klubbot fog össze. Ezek 15 kerületre vannak osztva. Ha valaki elindul egy ilyen versenyen, a kerületi versenyt kell megnyernie, hogy továbbjuthasson. Az indulók akváriumát a bírák élőben megtekintik. Ahhoz, hogy valaki bíró lehessen, el kell végezni egy 3 éves tanfolyamot, majd a végén vizsgát kell tenni.

Lássuk, melyek azok a kritériumok, amelyet a bírók ellenőriznek:

• 10 cm-nél sűrűbben nem lehet két különböző növényfaj
• megfelelő mennyiségű  és méretű halnak is kell lennie
• a különböző halfajok és egyéb élőlények összeegyeztethetők kell, hogy legyenek
• megfelelő egészségi állapotú halak és növények
• a telepített növények és halak számára megfelelő vízparaméterek
• optimális hőmérséklet
• megfelelő mennyiségű nitrát, foszfát és vízkeménység
• az aljzatnak elől nagyon alacsonynak kell lennie
• minden technikai berendezést ki kell venni

Elrendezési technikák, szabályok

• Nagyon fontos a harmónia és az egyszerűség. Éppen ezért kikötés a 10cm-nél nem sűrűbben ültetett növényzet az akvárium hosszában, hogy minden növényfaj érvényesülni tudjon.
• Mint minden más művészetben, itt is élnek az “aranyszabályok”. Aranymetszés, fókuszpont, háromszögek stb…
• A színek változatossága, a levelek különböző struktúrája és a növények változó magassága teszi Hollandá a növényes akváriumot. Ez nagyon fontos, ellenkező esetben egy unalmas tömör növényfal lesz csak az akváriumból. (Itt szokták sokan elrontani…)
• A változó magasságok tereket, “utcákat”  hoznak létre. Ezek adnak igazi mélységet az akváriumnak. Természetesen arra is ügyelni kell, hogy ne essünk a ló túloldalára.
• A Holland akvárium nem rendelkezik nagy kiúszó térrel. Az akvárium víztömegének legalább 80%-át a növények foglalják el.

Holland “utcák”
Számos spéci növényt alkalmaznak valamilyen cél elérése érdekében. Ilyenek pl. az alacsony, vagy félmagas növények, melyekkel az “utcákat” alakítják ki. Elölről hátrafelé engedik kicsit magasabbra a növényt nőni és ezzel a trükkel látványosan növelnek mélységérzetet.

Növénycsoportok

Régóta kedvelt növény ebben a stílusban a Limnophila sessiliflora, és a Hgrophila corynbosa. Erős vizuális hatást keltenek, gyorsan nőnek és gyorsan regenerálódnak. Az a trükkjük, hogy ha már túl magasra nőtt, akkor a szép felső rész le kell  vágni és le kell nyomni a talajba. A csúnya alsó részt ki lehet húzni, vagy el lehet vágni. Így folyamatosan teljes pompájukban tarthatók. 

A kis Cryptocoryne fajok, parva, wendtii, beckettii, remekül mutatnak előtérben, vagy középtájon kisebb csoportokban. A sötétebb “földes” színű változatok, remek kontrasztot adnak, a háttérnövényekkel. Lassan nőnek és nem kell őket nagyon metszegetni.

A színes növények, Ludwigia, Alternanthera, Rotala megfelelőek egy határozott fókuszpont kialakítására.

Más típusú “kapcsolattartó” növények, melyek a tekintet vezetésében segíthetnek, a különböző Aponogetton félék, vagy a gyönyörű Nimphea Lotus stb. lehet. Őket általában “magányosan” alkalmazzuk. A jávai mohát (Taxiphyllum barbieri (Vesicularia)) gyakran alkalmazzák sötét kontrasztja miatt.  Egy fára futtatva akár fókuszpontként is funkcionálhat.

Az utóbbi években közkedvelt előtéri növénnyé vált a Pogostemon helferi. Semmivel össze nem téveszthető levélalakjával, alacsony méretével, viszonylag kis igényével, hamar közkedveltté vált.

Nagy különbség a japán stílusú növényes akváriumokkal szemben, hogy a különböző növényfajok soha nincsenek összenövesztve, jól elhatárolhatók egymástól.

Teraszok

A teraszok kialakításának egyetlen célja, hogy a nagyobb mélység illúzióját keltsük. Legtöbbször vasfa elhelyezésével és mögötte az aljzat emelésével történik. A fára lehet növényt ültetni, de csak a talajemelkedés érzékeltetése céljából.

Sokszor alkalmaznak még üveget, vagy parafát aljazatemelésre. És most jön egy lényeges mondat!

A jó Holland stílusú akvárium sajátos és eltérő perspektívát nyújt balról, jobbról, illetve szemből nézve!

Technikai háttér

A Holland stílusú akváriumokhoz nagyon hasonló technikai felszerelésekre van szükség, mint pl. a high-tech japán stílusú növényesekhez. Talán csak picit kevesebb a világítás ereje és a CO2 is kb 15-20 mg/literre van beállítva. Minden egyéb paraméter nagyon hasonló. Agyagos aljzat, tápozás, szűrés, vízcsere stb.

A Holland aquascaping jövője

Williem van Wezel 30 éve űzi a növényezést. Hatalmas rutinra és tapasztalatra tett már szert. Nagyon szereti évente akár 4-5-ször változtatni az elrendezést az akváriumában. Ilyenkor mindig tanul valami újat. Az akváriummal való bíbelődés megnyugtatja.  Állítása szerint a mai fiataloknak nincs elég türelmük a Holland akváriumokhoz. Szerinte a hobbi ezen ágának jövője ingatag… Reméljük azért ez nem így van

Forrás: http://www.aquabotanic.com/?p=946

Alapfogalmak:

abszolút törésmutatójuk[1] szerint az anyagok lehetnek optikailag sűrűbbek (amelyiknél nagyobb az „n” értéke), illetve ritkábbak (amelyiknél kisebb az „n”).

Ha a fénysugár optikailag ritkábból optikailag sűrűbb közegbe lép, a beesési merőlegeshez[2] törik. A fénysugár útja megfordítható. Ha optikailag sűrűbb közegből optikailag ritkább közegbe lép, a beesési merőlegestől törik.

Azonban a beesési szög növelésével elérünk egy olyan beesési szöget, amihez 90^o-os törési szög tartozik. Ezt a szöget hívjuk határszögnek. Ha a határszögnél nagyobb szögben érkezik a fénysugár a felületre, akkor a határfelületről teljes fényvisszaverődést (totál reflexió) szenved. Ez csak akkor jöhet létre, ha optikailag sűrűbből lép optikailag ritkábba. Pl. vízből-levegőbe.

A víz-levegő határfelület fénytörő képességéből adódik, hogy a víz alól torzításmentesen csupán a felszínre merőleges irányban lehet kilátni. Ettől eltérve – mint egy kör alakú ablakon át –láthatók a felszín feletti tárgyak, bár a fénytörés következtében nem egészen ott, ahol a valóságban vannak. Még jobban eltérve a függőleges iránytól, a vízfelület tükörként viselkedik, teljesen lehetetlenné téve a kilátást. Egy vízparton álló személy tehát csak a közelben lévő halak számára látható, a távolabbiak számára nem, az ülő ember megpillantásához pedig még közelebb kell jönniük a parthoz. A hal a parton levő embert elsősorban a mozgása alapján veszi észre.

Tiszta vizű tengerpartokon, csendes folyású patakoknál gyakran tapasztalhatjuk, hogy a víz sokkal sekélyebbnek látszik, mint amilyen a valóságban. Ennek az az oka, hogy a víz alatti tárgyakat illetve a meder alját a fény törésekor a vízből “laposabban” kilépő fénysugár meghosszabbításában, vagyis abban az irányban látjuk, amely irányból a fény a szemünkbe jutott. Ezért a vízbeli dolgok megemelkedni látszanak. Ha nem merőlegesen, hanem valamilyen szög alatt nézünk a vízbe, a tárgy “felemelkedése” annál nagyobb, minél laposabban látjuk a vízfelszínt. A jelenség azon túl, hogy érdekes, a szigonnyal halászó emberek és a vízbe lecsapó halászmadarak számára komoly irányzási problémákat is felvet. A madarak ezért legszívesebben merőlegesen csapnak le, hiszen így a legkisebb a hibázás lehetősége. Kutatók megfigyelték, hogy nagyobb beesési szög esetén a  mozdulat közben folyamatosan korrigálják a mozgásukat, így érik el, hogy a célba találjanak.

“Fordított irányban” vadászik a lövőhal (Toxotes jaculatrix), amely a felszín alól a szájával vizet lő a víz feletti leveleken üldögélő rovarokra, és a leesett rovarokat kapja el. A hal lehetőleg az áldozata alá úszik, és szinte a vízfelszínre merőlegesen céloz. Előtte azonban kis előre-hátra mozdulatokkal pontosítja a célzást.

lövőhal akcióban

A célzásban a két szemmel való látás is fontos szerepet játszik, az egyik szemére vak lövőhal képtelen eltalálni az áldozatát.

Különböző ingerek:

A hal élete során számtalan ingerrel találkozik. A víz áramlása, mechanikai, míg hőmérséklete hőingerként fejti ki hatását a halakra. A vízbe jutó fény fényingerként éri a halat, táplálkozása során pedig az ízingerek érzékelésével válik lehetővé számára, hogy a táplálékot megtalálja, majd elfogyassza. Ingerek a hal testén belül is hatnak, amelyekre a halegyed érzékenyen reagál.

Ingerület átvitel

Az ingereket a hal érzékszerveivel érzékeli, majd ingerületként az idegközpontba továbbítja, ami ott feldolgozódik és a megfelelő végrehajtó szervhez jutó válaszcselekedetet vált ki.

A halfajok érzékszervei fajonként eltérő érzékenységűek (pl. a vándorlás során nélkülözhetetlen az illatanyagok érzékelése, így az angolna szaglószerve egyedülállóan érzékeny, ellentétben a busával, mert ez a halfaj nem vándorol és a táplálkozási sajátosságai sem teszik szükségessé az érzékeny szaglószervet).

A halszem vázlatos leírása, a látás:

A nyálkahalak látószerveit egy bőrréteg fedi, valamint náluk még nem jelent meg a szemlencse és a szivárványhártya sem, ezért képlátásra nem képesek. Emellett azonban kültakarójuk is tartalmaz fényérzékeny receptorokat.

Az ingoláktól kezdve a fejlettebb halak páros és általában nagy, oldalállású fejlett hólyagszemekkel rendelkeznek, amelyek segítségével képesek a képlátásra. Mivel szemeik a fej két oldalán helyezkednek el, látótereik alig vagy egyáltalán nem fedik egymást. Előfordulnak azonban kicsi és felső állású szempárok is (Siluridae, Ictaluridae).

A szemek külön-külön is mozgathatók. Alakja a beérkező fény irányában lapított gömb. Felszínét porcokkal erősített ínhártya burkolja – ehhez tapadnak a szemmozgató izmok –, alatta pedig a szemet ellátó hajszálerek hálózatából álló érhártya található. Kívülről látható felületét az alig görbült, átlátszó szaruhártya alkotja, mögötte többnyire fehér gyűrűként látszik a szivárványhártya (írisz), melynek nyílása a pupilla. Ebben helyezkedik el a gömbölyű szemlencse, melyet a hozzákapcsolódó izmos sarlónyúlvány tart és mozgat.

Ez a páros szerv szemhéj és könnyüreg nélküli (mivel a víz folyamatosan nedvesen tartja), fajonként változó fejlettségű. A környezethez való alkalmazkodás tehát maga a látás (szemek) közvetítésével megy végbe, ez a tulajdonság a megvakult halaknál elvész. Például a pontylazacfélék (Characidae) közé tartozó vak mexikói barlanglazac (Astyanax mexicanus), amelyek egész teste halvány rózsaszínű, mivel náluk nincs pigmentképződés.

Halaink rövidlátóak (élesen 1-2 méterre látnak). A pontyalkatúak csak 1-5 centiméterre látnak élesen! A szem felépítése a szárazföldi gerincesekéhez hasonlít azzal a nagy különbséggel, hogy szemlencse domborúságát a halak nem képesek változtatni, csak az ideghártyához való távolságát. Ha a szemlencsét az úgynevezett sarló alakú nyúlvány idegrostjai hátrébb húzzák, így az ideghártyához közelítik, akkor a hal számára lehetővé válik, hogy akár 10-12 méteres távolságba is elláthasson. Ez a távolság körülbelül a maximum határ, de természetesen az egyes halfajok maximális „látótávolsága” változik. Ezt befolyásolja a környezet és az egyed szemének fejlettsége.

A szem belsejét színtelen kocsonyás anyag, az üvegtest tölti ki, amelyen át a fénysugarak akadálytalanul érik el a szemgolyó hátsó falának belső rétegét, az ideghártyát (retina). A retinában találhatók a receptorsejtek, a fényre érzékeny pálcikák és a színek érzékelésére szolgáló csapok. Az érzékelősejtekben keletkező ingerületet a látóideg szállítja a szemből az agyi központokba.

A szemgolyót a szemmozgató izmok mozgatják, és egyben rögzítik is a szemgödörben. Egyes halfajoknál a szemmozgató képesség erőteljesebb (Gasterosteus aculeatus), míg másoknál alig észrevehető. Az ájult, vagy kimúló félben lévő halak szemmozgató reflexműködése ellanyhul. (a még élő, de ájult hal szemgolyója igyekszik a természetes helyzetét fenntartani, ezért oldalára fektetve a hal lefelé konvergál). Más gerincesektől eltérően a szemlencse egy darabon kiáll a pupillából, ami igen nagy látóteret biztosít a hal számára. Pisztráng és pér esetén ismert, hogy a két szem által külön-külön látott térrész a test mindkét oldalán körülbelül 165 fokos szöget zár be, azaz a mozdulatlan hal maga körül majdnem minden irányban képes észlelni az eleséget egy bizonyos távolságon belül. Nem kizárt, hogy egyes halaknál a két látómező fedésbe kerül, tehát vannak olyan pontok, amit mindkét szemével láthat egy hal, ekkor feltehetőleg térlátás is kialakulhat.

Tíz méteres mélységig a fény teljes tartománya eljut a vízbe, így eddig a mélységig elképzelhető lenne a halak színlátása. Azok a halak, amelyek ebben a mélységben élnek érzékelik a színeket, a mélytengeri halfajok esetében azonban teljes színvakság figyelhető meg. Egyes porcos halak színvakok, míg mások, például a korallszirti halak színlátása még az emberén is túltesz. Biológusok a közelmúltban állapították meg, hogy a korallszirti halak vagy korallsügérek az ultraibolya mintázat alapján ismerik fel fajtársaikat. Ha a guppi hal felfelé néz, csak a zöld színt ismeri fel, ha azonban tekintetét lefelé irányítja, az eléje táruló kép kiegészül a kékkel és az ibolyaszínnel. Ezért van az, hogy a gyönyörű hímek udvarláskor az egyébként sárgás-szürke nőstények alatt táncolnak. A nász idején színpompába eső halak színe is arra utal, hogy a halak látják egymás színét.

A halaknál jelenik meg az ideghártya mögött elhelyezkedő ezüstös fényvisszaverő réteg, az úgynevezett tapetum lucidum.

Tapetum lucidum

Ez segíti a gyenge fényben való látást, ezért sok más – főként éjszakai életmódú – gerinces szemében is megtalálható. (Ez okozza például a macska szemének zöldes fölvillanását.)

A szem állapotából, helyzetéből, színéből – kellő gyakorlattal – a hal egészségi állapotára is következtethetünk. A kidülledt, vérömlenyes, és a zavaros szem is egyaránt arra utalnak, hogy a hal nem egészséges.

A kiváló látás mellett ugyanakkor a pisztráng és más halak szeme (egyes vizsgálatok szerint) elég lassan alkalmazkodik a gyors fényváltozásokhoz. Ez szerepet játszhat abban, hogy számos ragadozó hal hajnalban és alkonyatkor fokozottan aktív.

Sok halfaj például kerüli a direkt erős fényt, és rögtön árnyékba vagy mélyebbre húzódik, amint felkel a nap, hiszen szemhéjuk hiányában mást nem nagyon tehetnek. Ezzel együtt a halak látása igazoltan rosszabb, ha a felkínált légy tőlük a nap irányába esik.

Akváriumi halak esetében is megfigyelhető a lámpa felkapcsolásakor hogy megijedhetnek. Ekkor amíg magukhoz térnek, azaz a nappal megszokott aktivitásukat el nem érik (természetesen itt nem az éjszaka aktívabb halakra gondolok), el kell telnie jó néhány percnek.

Érdekességként szeretném csak megemlíteni a dél-amerikai tengerpartok négyszemű halát (Anableps anableps).

Anableps anableps szem

Élettere a vízfelszín, ezért a víz felett és a víz alatt is egyaránt jól kell látnia. Természetesen nincs négy szeme, hanem –mint minden gerinces állatnak- csak kettő. De pupillája szűk függőleges réshez hasonlít, amelyből egymás felett két lyuk alakul, mintha két pupillája lenne. Ehhez járul, hogy szaruhártyája úgy van „csiszolva”, mint egy bifokális szemüveg, felül a levegőben (távollátó), alul a vízben való látásra (rövidlátó). Így gyakorlatilag mégiscsak két szem vált az egyből.

A látás élessége a környezet és az életmód függvényében szolgálja a halakat. A csuka (Esox lucius) és a pisztrángok (Salmo trutta, Oncorhinchus mykiss) látása igen éles, míg a fenékjáró küllő (Gobio gobio) meglehetősen gyatra látási viszonyok között kevésbé hagyatkozik élete során a látására. Az megállapítható, hogy a sekély, világosabb vizekben élő halak látása a legfejlettebb.

A víz a fény különböző hullámhosszú tartományait eltérő mértékben nyeli el. A vörös és sárga fény sokkal kisebb mélységbe képes lehatolni, mint a kék (a vörös fényt körülbelül százszor jobban nyeli el a víz, mint a kéket). A legtisztább vízben is már egy méter mélyen elvész a vörös fény 25 százaléka. Ha a fényviszonyok rosszak (napsütés hiánya), vagy zavaros a víz, ez a hatás felerősödik.

Növekvő mélységben vagy zavaros vízben a halak fokozatosan átállnak egyéb érzékszerveik (hallás, vibrációérzékelés, szagérzékelés stb.) használatára.

Felhasznált irodalmak: Vitus B. Dröscher: Ahogy az állatok látnak, hallanak és éreznek;

www.tankonyvtar.hu, www.mozaweb.hu , www.hu.wikipedia.org, www.horgaszclub.hu, http://users.atw.hu/agriosz/, http://www.villantomagazin.com, www.horgaszoldal.hu, www.nature.com; www1.appstate.edu; kvm17.blogspot.com; www.haziallat.hu; www.ffg.sulinet.hu; www.seaworld.org

A levegő törésmutatóját vesszük 1-nek!

víz: n=1,3; koronaüveg: n=1,523; gyémánt: n=2,5 (a legnagyobb törésmutatójú anyag)

[2] beesési merőleges: a beesési pontban (ahol a fénysugár a határfelületet éri) a határfelületre (az eredeti és az új közeg felülete) állított merőleges egyenes

A betegség erős vakarózási ingerrel jár, melynek következményeként kedvenceink sérülnek, és a sérült felületek utat engednek a további kórokozóknak.

A fátyolbetegség is gyakori a halaknál, melyet a Trichodinosis nevű ostoros egysejtű okoz.

A betegség tüneteként fátyol- vagy lepelszerű, homályos bevonat képződik a halon, mely vakarózásra ingerli. Orvoslására a darakórhoz hasonlóan néhány “házi” módszer is alkalmas.

A hőkezelés lényege, hogy óránként 1 Fokkal növeljük a víz hőmérsékletét. A megnövekedett hőmérséklet nem kedvez a darakórnak és az egyéb ektoparazitáknak (külső élősködők). Ezt egészen addig csináljuk, amíg a 30 fokot el nem értük. Fokozattan figyelni kell, a levegőztetésre, mivel a hőmérséklet emelkedésével jelentősen csökken az oldott oxigén szintje az akváriumban. Tipikus példa, amikor a kerti tóban, a nyári hőségben a víz tetején pipálnak a halak. A halat folyamatosan figyelni kell és ha romlani látjuk az állapotát, azonnal hagyjuk abba a kezelést. Ha nem látunk különösebben semmi negatív reakciót, 10 napig tartsuk ezen a hőmérsékleten a karantén medencében. Majd hasonlóan a beszoktatáshoz, szoktassuk vissza a társas medence vízhőmérsékletéhez. Tehát óránként 1 fokkal csökkentsük a hőmérsékletet.

A sófürdő hatásos lehet különböző gombás, bőr illetve kopoltyú betegségek esetén. Adjunk 20 literenként 15-20 gramm sót a karanténmedencéhez vagy egy vödörbe, ahol maximum fél órát “fürdetjük” a fertőzött halat. Amennyiben darakór jegyeit véljük felfedezni akkor ezt a sófürdőt az összes halon el kell végezni és 48 illetve 72 óra múlva ismételni kell.  (Persze vannak vegyszerek, melyekkel ez a kezelés  könnyebben elvégezhető, de az egy későbbi poszt témája lesz)

Formalinos fürdő alkalmazható különböző ektoparaziták (külső élősködők) és kopoltyúmételyek ellen. A formalin patikákban vény nélkül beszerezhető. (30%-50%-os oldatot keressünk). Tegyünk 5 ml (30%-50%os ) formalint 12 literenként a karanténakváriumba, vagy egy vödörbe és maximum 60 percig tartsuk benne a halat. Fontos (mint az összes kúránál), hogy folyamatosan figyeljük a halat és ha romlást vélünk felfedezni a hal viselkedésében, hagyjunk fel a kezeléssel. Figyelem! A formalin ártalmas az egészségre! Használatát körültekintően végezzük és gyermekek elől elzártan kell tartani. A formalinos vízbe hálóval nyúljunk.

A halak kezelésére léteznek különböző vegyszerek, melyek célirányosan a különböző betegségekre lettek kifejlesztve. Ezek használatát fogja taglalni a következő rész.

Tapasztalataim szerint azok a halak betegedtek meg, akik vagy frissen kerültek az akváriumba és vélhetően már fertőzötten kerültek hozzám, vagy az idős legyengültebb példányok. Ez azt feltételezi, hogy a tartási körülmények megfelelőek az akváriumomban, azoknál a halaknál, amiket tartok. Tehát itt egy dolgot rögtön fontos megjegyezni. Olyan fajokat válogassunk össze, amelyek tartási körülményei nagyjából megegyeznek és ezek a növényezéssel is összhangba hozhatók. Tehát nagyjából ilyesmi:

• semleges vagy enyhén savas víz
• közepesen kemény vagy lágy víz
• nem növényevő
• kis termetű, békés viselkedésű

A megfelelő halválasztással kizárhatjuk az egyik stresszforrást, a halak egymás közti agresszióját. Azok a fajok, ahol csapaton belül jelentkezik agresszió, rivalizálás, ott a minél több egyed tartása jó megoldás lehet, mert így a domináns egyedek agressziója szétoszlik több alárendelt egyedre. Természetesen a csapat mérete függ az akvárium méretétől is.

A másik stresszforrás a rossz vízminőség. A jelentősen magas nitrátszint, vagy nitrit. Mind folyamatos stresszes állapotot (a nitrit és  az ammónia mérgezést) okoz a halaknak. Ez nem azt jelenti, hogy azonnal elpusztulnak, vagy megbetegszenek. Ez inkább amolyan lassú méreg. Az immunrendszer legyengül és a hal egy komolyabb fertőzés ellen nem tud védekezni. Ennek kiküszöbölésére a megfelelő szűrést és vízcserét javaslom. Saját tapasztalat, hogy a rendszeres, heti 30-50%vízcserék hatványozottan csökkentik a megbetegedéseket az akváriumban.

Mégis, néha beüt a baj és egy-egy hal furcsán kezd el viselkedni. Színe kifakul, úszóit összehúzza, pipál, vagy sebesen cikázik, néha étvágytalan, vagy külső elváltozások sebek jelennek meg rajta.

Ezek a jelek mind valamilyen betegség tünetei. Sajnos egy lexikont tele lehetne írni a különböző halbetegségekkel, úgyhogy mindenre nem térek ki. A cél inkább az, hogy a tüneteket felismerve próbáljuk kezelni a beteg halat. Mielőtt rátérnénk a tünetekre, lássuk milyen típusú betegségek vannak.

• Bakteriális betegségek:

Jellemzően vörös csíkok, pöttyök jelentkeznek a halon, vagy duzzanat a has illetve a szem tájékán. Az ilyen típusú betegségeket leginkább antibiotikummal érdemes kezelni.

• Gombás betegségek:

Szürke, vagy fehér bolyhos foltok jelennek meg.

• Parazitás betegségek:

Legtöbbször, ha a halak “vakaróznak” ilyen típusú betegségre kell gyanakodni. Időnként az állat testén, vagy végbélnyílása körül láthatók is a paraziták.

• Fizikai sérülések

Általában az akváriumban stresszben élő halakon jelentkeznek fizikai sérülések. Nekiszalad az üvegnek, megcsipkedik más halak stb. Az ilyen sérülések elfertőződhetnek, vagy   akadályozhatják a halat a mozgásban, táplálkozásban.

A legjobb módja a kezelésnek, ha nem a társas akváriumban végezzük, hanem egy karantén akváriumot hozunk létre. Egy ilyen akvárium kialakítása nem igényel nagy beruházást, minden felelős akvaristának melegen ajánlott.

Hogy néz ki egy karantén akvárium?

• minimum 20-30 literes akvárium, tetővel vagy üveglappal (világítás nem szükséges).
• egyszerű, könnyen kivehető rejtekhely (általában 1-2 PVC csődarab)
• levegőztető pumpa
• szivacsszűrő (ez akkor az igazi ha biológiailag aktív. Tehát folyamatosan működésben van.)
• fűtő és hőmérő
• ammónia teszt (lehetőleg cseppteszt, vagy tartósteszt)
• nitrit teszt (lehetőleg cseppteszt)
• pH teszt (lehetőleg cseppteszt, vagy tartósteszt)
• gyógytápok
• NE használjunk aljzatot!

Amikor karanténozni akarunk, akkor érdemes a társas akvárium (beállt) vízével feltölteni a karanténmedencét. Majd a fűtővel állítsuk be a kívánt hőmérsékletet és a hőmérővel ellenőrizzük. Bele kell helyezni a PVC csöveket és a szivacsszűrőt. Gyorsan egy pár fontosabb vízparamétert érdemes lemérni (ammónia, nitrit, pH)Kész! Soha nem szabad friss vizet használni, mert annak még be kell állnia, hogy a legyengült halnak megfelelő közege legyen. Azt ugye mondanom sem kell, hogy innentől nyugi kell a halnak is, mint a beteg embernek. Húsleves helyett diéta, vagy gyógykaja és a megfelelő gyógyszeres kezelés. Folyt. köv.

Ugyanis itt mutatja be az ADA a saját akvárium indítási szisztémáját. Lássuk.

Első hét:

A napi vízcserék különösen nem mondanak újat számunkra, hisz eddig is így indítottunk akváriumot. A második “pötty” már kicsit izgalmasabb. Aktívszén használatát  (is) javasolja a szűrőben egy hónapon keresztül. Ez izgalmas dolog. Az aktívszenet már egy régebbi posztban kitárgyaltuk.

Hogy vajon miért is ajánlja az ADA az első hónapban a használatát, arra nem tér ki, de több dolog lehet a háttérben. Egyrészt az aktívszén megköti a csapvízben található klórt. Ezt persze a vízkezelőkkel is megtesszük, de végül is igen sűrűn végzünk vízcserét, tehát ez lehet akár egy “dupla” védelem is. Továbbá elég sok káros vegyi anyagot is megköt. A bacik is gyorsan el tudnak szaporodni rajta. Viszont a múltkor kitárgyaltuk, hogy a kelátolt vasat azonban megköti ezért is nem javasoltuk a huzamosabb használatát. Ezért arra tudok gondolni, hogy Amano-ék elgondolása szerint, a beültetett növények az első néhány hétben kevés tápanyagot vesznek fel. Inkább a tartalékokból dolgoznak és azzal vannak elfoglalva, hogy gyökérzetüket elrendezzék, megerősítsék. Az első héten nem is javasolnak tápozást, csak is Green bactert, Brighty K-t vagy klórtalanítót. Azt figyeltem meg, hogy a Brighty K az egyik legfontosabb szer, amit folyamatosan az akvárium teljes életútja során adagolnak.

A CO2-t is érdekes módon elég lassan indítják (1 bubi/sec). Ennek okát abban látom, hogy a hasznos bacik elszaporodása ilyenkor a fő cél. Nekik pedig nem kedvez a túl savas víz.

Második hét:

A vízcseréket már csak minden második napra ajánlja és javasolja az ammónium  szint folyamatos ellenőrzését. Ez is könnyen belátható, hogy amíg nincs biológiai szűrés kialakulva, addig ez az anyag jelen lesz az akváriumban. Ráadásul az Amazonia talajok a kezdeti időszakban engednek is magukból némi ammóniát. Ha a mérések nem hoznak rossz értékeket, a második hét végére az ADA szerint mehet az akváriumba Amano garnéla és Otocinclus. Ők máris kezdhetik eltüntetni az esetleg megjelenő algákat.

Ezen a héten már el lehet kezdeni a nyomelemekben gazdag és makró tápanyagokban szegény Step 1 adagolását és különös gondot kell fordítani az elhaló emers levelek eltávolítására. Az egész elmélet csak akkor működik, ha a talaj is ADA, hiszen a szükséges tápanyagok abban megtalálhatók. Amíg a növény az emers leveleit alakítja át, addig a gyökerein keresztül a tápanyagokhoz hozzá tud jutni.

Harmadik hét:

Az ammónia teszt mellé egy nitrit (No2) tesztet érdemes bevetni, hisz amint a nitrit érték csökkenni kezd, biztosak lehetünk benne, hogy a szűrőben a bacik elkezdték áldásos tevékenységüket. A vízcsere ismét kitolódik egy nappal. Tehát 3 naponta cseréljünk. A harmadik héten az ADA elérkezettnek látja az időt a kerámiaporlasztó tisztítására.

Negyedik hét:

A viszonylag semmittevős harmadik  hét után egy egész pörgős negyedik hét következik. Legkorábban innentől lehet átállni a heti 1 vízcserére. A CO2 szintet emelhetjük a 2 bubi/másodperc szintre és innentől fontossá kezd válni a víz oldott CO2 tartalma. Az eltelt néhány hét alatt, a növények növekedni kezdenek, egyes stemek már a vízfelszínt is elérik. Őket érdemes visszavágni és a stresszes sérült növényeknek Green Gain-t adagolni. Ezt én is használom, szerintem jó szer. Tartalmaz cytokinin-t ami egy természetes hormon. A sejtosztódást és a hajtások megindulását serkenti.

Amennyiben a Nitrit(NO2)  teszt 0 értéket mutat, el lehet kezdeni (további) halak betelepítését is.

A második hónapban a heti vízcseréken és a nyíráson kívül csak annyit javasolnak, hogy az aktívszenet cseréljük Bio Rio biológiai szűrőtöltetre. A CO2 adagolást hangoljuk be a növények megnövekedett szükségleteihez.

A harmadik hónaptól váltsunk a Step 2-re és elkezdhetjük adagolni az ECA-t. Az ADA szerint ebben az időszakban megnő a növények micro tápanyag igénye (főleg a vasé), ezért javasolja ezt a tápozást.

A vasat olyannyira fontosnak tartja, hogy a hatodik hónap után, vasban gazdag táprudak lehelyezését javasolják az aljzatba. Általában az akvárium a 6. hónaptól már a zavartalan akvárium működtetésé.Az eddig esetlegesen felmerülő algaproblémákat is le lehet küzdeni, és a növények is kellőképp elszaporodnak. Itt már általában csak a karbantartási és nyírás rutinok vannak.

Az első év végére a gondtalan üzemeltetést némiképp az aktív talajok kezdődő elhasználódása zavarja csak meg. Ezért javasolja az ADA a Step 3 növénytápot használni innentől, mert a kifulladó talaj megnöveli a növények leveleken keresztül történő tápanyagfelvételét.

Nos fejben elindítottunk ADA koncepcióval egy akváriumot. Hamarosan élőben is leteszteljük, hogy működik-e

]]> http://www.nigro.hu/2010/12/28/akvarium-inditasa-ada-concept/feed/ 15 http://www.nigro.hu/2010/09/12/a-biologiai-szures-alapja-nitrifikacio/ http://www.nigro.hu/2010/09/12/a-biologiai-szures-alapja-nitrifikacio/#comments Sun, 12 Sep 2010 17:22:32 +0000 Nigro http://akvarisztika.budapet.hu/?p=7409 Hihetetlen, hogy az akvárium legfontosabb résztvevői a szabad szemmel szinte láthatatlan baktériumok! Ők végzik ugyanis az akvárium biológiai szűrését. Gyakorlatilag mindenhol megtalálhatók az akváriumban. A vízben, a talajban, a szűrőben, a csöveken, mindenhol. Ha ők jól érzik magukat, az akvárium összes többi lakója megnyugodhat. Azonban ha valami gond van és a számuk vészesen megcsappan, az akvárium egyensúlya kártyavárként dőlhet össze. Az egészben a legérdekesebb az, hogy ez a folyamat számunkra láthatatlan. Csakis víztesztekkel és rá utaló jelekkel tudunk tájékozódni. Éppen ezért, érdemes minél többet megtudni róluk. Működésükről, erős és gyenge pontjaikról.

Tipikusan kezdő (felkészületlen) akvaristák követik el a hibát, hogy az akváriumot berendezik, felöltik és zutty be a hal. Az eredmény: a halak gyors elhalálozása és újabb nagyobb pénzösszeg a kereskedőnél hagyása.  Az újabb sikertelen próbálkozás, pedig a hobbi végleges elhagyásához vezet.

Egy felmérés szerint, a friss akváriumba eladott halak 60%-a az első 30 napban elhalálozik. Továbbá a kezdő akvaristák 2/3-a 1 év után felhagy a hobbival. Persze mondhatjuk azt is, hogy aki nem alkalmas élő lények tartására, az halat se tartson, de a számok ennél ijesztőbbek. Nagy valószínűséggel a tudatlanság okozta sikertelenség kedvetlenít el nagyon sok kezdőt a haltartástól.

Szinte minden esetben a halak halálát a nem megfelelően beállt akvárium okozza. Ezen belül is a legmérgezőbb vegyület, az ammónia (NH3), mely az esetek döntő többségében felelős az állatok haláláért és persze egy másik folyamatért, az algásodásért.

NH3

Az ammóniamérgezés tünetei a következők: a halak normálisan úsznak, de hevesen lélegeznek. Majd később a vízfelszínhez közel úsznak, és rendszertelenül, néha görcsös módon kapkodják a levegőt. Ilyenkor is heves még a levegővételük. Egyre kevesebbet mozognak, megülnek egy félreeső sarokban, magukba fordulnak, apatikusak lesznek, majd teljes színezetükben pusztulnak el. A kopoltyúfedő lilásra is színeződhet.
Ezeknek a szimptómáknak az észlelésekor ajánlott azonnal ammónium, és pH mérés, majd a gyanú beigazolódásakor sürgős beavatkozás, amik közül a leghatékonyabb a ph érték gyors lesüllyesztése lehet, ami a mérgező ammónia(NH3) ammóniumba(NH4+) való átalakulását eredményezi.

NH4+

A másik igen mérgező nitrogénvegyület a nitrit NO2. Gátolja az oxigénfelvételt a vörösvérsejtekben, ezáltal a halak fulladásos halálát okozza.

NO2

Tehát a tudatos akvarista abban különbözik a kezdő és felkészületlen akvaristától, hogy tudatában van a nitrogén-ciklusnak. A siker kulcsa, a szűrőben és az aljzatban elszaporodó nitrifikáló baktériumok megfelelő mennyiségben való jelenléte.

A nitrifikáció folyamata

A nitrifikáló baktériumok, úgynevezett autotróf baktériumok, azaz szénforrásként a környezet szén-dioxidját használják, továbbá nem fotoszintézis útján nyerik az energiát, hanem kemoszintetizálnak. A nitrifikációban két baktérium faj vesz részt a Nitrosomonas bacik, akik nekiállnak és az ammóniát(NH3) oxidálni kezdik . Első körben ammónia oxidációjakor hidroxil-amin (OH-NH2) keletkezik, majd a következő lépésben nitrit (NO2), majd a Nitrobacter fajok a nitritet (NO2) nitráttá (NO3) alakítják. Sajnos ezek a folyamatok nem termelnek túl sok energiát. Éppen ezért ezek a baktériumok lassan reprodukálódnak más baktériumokhoz képest. Az egyedszám megduplázódásához 13-20 óra szükséges, míg a heterotróf baktériumok ugyanezt 20 perc alatt megteszik. Ezek után könnyen belátható, hogy egyrészt nagyon kell vigyázni rájuk, mert nehezen szaporodnak el, másrészt sok idő szükséges a megfelelő mennyiség kialakulásáig.  Az akvarisztikai cégek éppen erre alapozva dobták piacra a különböző baktériumkultúrákat, startereket, amiket érdemes is indításkor és nagyobb karbantartásokkor használni.

Sokszor lehet hallani, hogy nem kell semmi ilyet használni, hisz ezek a baktériumok maguktól is jelen vannak. Majd elszaporodnak. Valóban a nitrifikáló baktériumok képesek nagyon sokáig életben maradni spóra állapotban mindaddig, amíg egy megfelelő környezetben ki nem kelnek. Tehát a beoltás akár a levegőn keresztül is megtörténhet. A kérdés csak az, hogy az elszaporodás 100 db-ról, vagy 100 millióról indul az akváriumunkban.

A nitrifikáló baktériumok Nitrosomonas és Nitrobacter fajokból állnak. A Nitrosomonas baktériumok felelnek az ammónia bontásért (NH3), míg a Nitrobacter ek a nitrit bontásért (NO2) Ezek kicsit különböző értékeken érzik jól magukat. Az ideális körülmény, ha mindkét faj jól érzi magát.

Hőmérséklet:

A nitrifikáló baktériumok növekedésének optimális hőmérséklete: 25-30 fok. Fontos ilyen hőfokon tartani, mert 18 fokon a növekedési ütem az ideális 50%-a. 0,fok alatt valamint 120 fok  fölött a baktériumok elpusztulnak. A Nitrobacter fajok kevésbé toleránsak az alacsony hőmérsékletre, mint a Nitrosomonas-ok.

PH

A Nitrosomonas optimális környezete pH 7,8-8.0

A Nitrobactereké 7,3-7,5

Úgy látom, hogy ez a két érték az, ami legkevésbé tartható optimális szinten egy növényesben.  Az irodalom szerint pH 6,5 alatt már nagyon lelassul a nitrifikáció és pH 6.0 alatt teljesen le is áll.

A Nitrosomonas fajok az érzékenyebbek, ők már pH 7.0 alatt lassulnak. Tehát pH 7.0 alatt figyelni kell az ammónia(NH3) felhalmozódásra.  Azonban azt érdemes megjegyezni, hogy pH 6,5-nél már szinte nincs ammónia a vízben. Ilyenkorra átalakulnak ammóniummá(NH3+), mely sokkal kevésbé toxikus a halakra nézve. Minden estre a helyzet zűrös…

Úgy tűnik, hogy akkor tudunk a baciknak kedvezni, ha pH 6,8-7.0 körül tartjuk a víz kémhatását. Ez végül is tartható állapot. Azt is el tudom képzelni, hogy egy hatékony éjszakai levegőztetéssel – amiről mostanában sokat beszéltünk – megemelhetjük éjszakára a víz pH értékét (és oxigénszintjét) és ezzel sokat segíthetünk a baktériumoknak, hogy másnap ismét megerősödve várják a lebontásra váró nitrogén vegyületeket

Oldott oxigén

A nitrifikáló baktériumoknak nagy szükségük van a vízben oldott oxigénre. 2 mg/liter értéknél alacsonyabb szintnél a a nitrifikáció leáll. Az alacsony oldott oxigén szint, a  nitrobactereket erősebben sújtja, mint a nitrosomonasokat.

Mikrotápanyagok

Minden nitrifikáló baktériumfajnak szüksége van mikro tápanyagokra. Ezek közöl a legfontosabb a foszfor, melyből ATP (Adenozin-trifoszfát)-t állítanak elő. Az ATP szolgáltatja későbbiekben számukra az energiát. A foszfort általában a foszfátból (PO4) nyerik. Különösen a Nitribacterek nem tudják foszfát hiányában oxidálni a nitritet(NO2) nitráttá (NO3). Persze még leírni is kár volt ezeket a sorokat, hisz normális tápozás mellett, a foszfáthiány kizárható.

ATP - Adenozin-Trifoszfát

Működés

Az összes Nitrosomonas faj ammóniát (NH3) bont, ezzel nyerve energiát. Az ammónia(NH3) először hidrolizálják (NH2) , majd oxidálják nitritté (NO2). Az így keletkezett nitritet (NO2-t) a Nitrobacter fajok oxidálják nitráttá (NO3) így nyerve energiát.

Egyes Nitrosomonas fajok képesek ammónia helyett karbamidot bontani.

Szín és illat

A nitrifikáló baktériumok vöröses (Nitrosomonas) és barnásfekete(Nitrobacter) színűek. Általában a víz kellemes, nem bántó “dohos” szagát is ők okozzák. A szűrőanyag elszíneződését is ők okozzák.

Érzkenység

Minden nitrifikáló baktérium faj érzékeny a klórra és a kloraminra. Fontos hát a vízkezelők használata.

A nitrifikáló baktériumok fényérzékenyek. Különösen a kék és az UV fény zavarja őket. Azonban az a tapasztalat, hogy ha már elfoglalták a biólógaiai szűrőközeget és azon nagy kolóniákat alkotnak, az akváriumban használt UV és kék fények nem okoznak akkora a kárt a teljes állományban, hogy az akvárium egyensúlyán ez érzékelhető lenne.

A fent leírtakból jól látszik, hogy a nitrifikáló baktériumok működése egy szűk határ mezsgyén mozog. Szerencsére a növényes akváriumokban ezeket az értékeket lehet tartani. Arra kell ügyelni, hogy extrém savas, extrém hideg és extrém oxigénhiányos környezet ne alakulhasson ki és akkor minden rendben lesz.

Felhasznált irodalom:

http://www.bioconlabs.com/nitribactfacts.html

http://www.cichlids.hu/articles/nitrogen.htm#tunet

wikipédia

]]> http://www.nigro.hu/2010/09/12/a-biologiai-szures-alapja-nitrifikacio/feed/ 19 http://www.nigro.hu/2010/05/28/szaraz-evszak-esos-evszak/ http://www.nigro.hu/2010/05/28/szaraz-evszak-esos-evszak/#comments Fri, 28 May 2010 12:58:47 +0000 Nigro http://akvarisztika.budapet.hu/?p=6939 Kicsit most elrugaszkodom a növényezéstől. Még a végén valaki azt hiszi, hogy a halak büntetésből vannak csak az akváriumomban. Pár éve beszélgettem egy kereskedővel, aki valóban él-hal ezért a hobbiért. Akkor megfogott egy gondolat, ami sokszor vezérel azóta is. Épp a hirtelen változásokról beszélgettünk és félvállról odabökte, hogy a természetben is jönnek hirtelen változások egy esővel, vagy áradással. Ezek sincsenek káros hatással a halakra sem a növényekre. Sőt.

Az alábbiakban felsorolok néhány, időnként eszement ötletet, amivel a természet változásait imitálhatjuk. Ha belegondolunk, sokszor az esős évszak beköszöntével jön meg a halak párzókedve, hisz ekkor nagyobb eséllyel maradnak életben az utódok. Lássuk, milyen rafinált praktikákat vethetünk be egy-egy olyan fajnál (akár vadon befogottnál is) amit normál egyenletes akváriumi körülmények között nem sikerül szaporodásra bírni.

Csökkentsük a víz hőmérsékletét.

Könnyű belátni, hogy az esős időszak beálltával, a víz hőmérséklete néhány fokot csökken. Ezt könnyen megtehetjük a vízcserével és az akvárium fűtésének lejjebb vételével. Persze sok növényes akvárium nem hűthető így le, mert a világítás alapból melegíti az akváriumot, de ez az egész leírás most kicsit eltávolodik a növényezéstől.

Továbbá most az elején leszögezném, hogy bármi nemű változtatást, az adott faj természetes életterének ismeretében szabad csak elvégezni. Nem mindegy ugyanis, hogy a szaporítani kívánt halfaj a hegyekben csordogáló patakokban őshonos, vagy egy alföldi síkság csendes tavában. Példának okáért, egy hegyi patak hőmérséklete az esős évszakban akár 10 fokkal is csökkenhet, míg egy tóé max néhány fokot.

Tehát csínján a hűtéssel, mert a hirtelen hőmérséklet könnyen darkórt okozhat a nász helyett. Ugyanakkor sok Dél-amerikai sügérfajnál éppen ez hozza meg a várt eredményt.

Fokozott etetés, vagy étrendváltoztatás

Ha belegondolunk, az esős évszak nem csak a halak szaporodásának időszaka, hanem a halak táplálékainak is. Nyilvánvaló, ha többet ehet nagyobb kedvvel szaporodik sőt a sok táplálékkal biztosítottnak érezheti az apróságok túlélését is. Ráadásul ilyenkor jóval több a jó minőségű eleség a vízben mint például a szúnyoglárva. Tehát ha száraztápról élőre, vagy fagyasztottra váltunk, ez is hozzásegíthet minket a sikerhez.

Ne etess 10 napig, vagy csak gyengébb minőségű kajával, minth a száraz évszakot imitálnád, majd adj nekik jó minőségűt. A Dél-amerikai fajok a szúnyoglárvát, tubifexet nagyon kedvelik. Bár sokan óva intenek ezek folyamatos etetésétől, egy ilyen löket segíthet.

Megfigyelték, hogy egyes halfajok csak akkor hajlandók szaporodni, ha megnövekszik a víz plankton tartalma, mint ahogy az az esős évszakban történik. Ugyanis utódaik életben maradását, csak ekkor érzik biztosítottnak. Egy kis infuzóriával becsaphatjuk őket.

Vízszint

Ezt is könnyű belátni, hogy az esős évszakban megnövekszik a vízszint. Tehát meg lehet próbálni, hogy hetente csökkentjük a víz szintjét, amíg a normál szint 25%-a nem lesz, majd egyszerre visszatöltjük a 25%-ot. Sok hal ugyan nem érzékeli a vízszintet, de a víznyomást igen.

Kevesebb oldott ásványi anyag

Az előző részből következik, hogy a száraz évszak párolgása növeli az oldott anyagok koncentrációját. Ha a lecsökkent vízmennyiséget esővízzel, vagy RO vízzel töltjük fel, akkor ismét felhígul a koncentráció. Ahogy ez a természetben is bekövetkezik.

Megnövelt vízáramlás

A megnövekedett vízmennyiség nagyobb tempóban kívánkozik lefelé. Ezt a szűrő teljesítményének növelésével, esetleg egy Koralia beiktatásával tehetjük meg. Ugyanakkor sok hal épp a csendesebb pangó részeken rakja le ikráit, szóval ismét felhívom a figyelmet, hogy tanulmányozzuk a szaporítani kívánt hal eredeti élőhelyét és a róluk leírt szakirodalmat.

Fokozott oxigén szint

A frissen alázúduló víz sebesen kanyarog és közben megtelik oxigénnel. A CO2 szint szinte a nullára redukálódik és az oxigén pedig magasra szökik. Viszonylag egyszerű leutánozni a természet eme változását. Levegőporlasztás vagy/és az esőztető átállítása könnyen megoldható.

Hanghatások

Ez vicces dolog, de érdemes belegondolni. Amikor a Tropicariumban járunk, akkor nem csak az eső kezd el esni negyedóránként, de dörögni is szokott és be is sötétedik.

Van aki esküszik rá, hogy a halainak a mennydörgés hangja hozta meg a párzókedvét.

Azért előttem van, ahogy egy fémlemezzel mennydörgést imitál apu. A gyerekek rémülten nézik és anya pedig gyorsan megnyugtatja őket, hogy semmi gond, csak apánál beköszöntött az esős évszak…

Kicsit kevésbé ciki, ha az esőztetőt csobogósra állítjuk, olyan hangot imitálva, mintha esne az eső.

Biológiai óra

Vadon fogott halaknál ez tapasztalható, hogy már beleégett a biológiai óra. Nem mindegy tehát, hogy mikor mennydörgünk, meg emelünk vízszintet nekik. Csak akkor veszik be, a kamu esős időszakot, ha az valóban akkor van, amikor megszokták. Ritka eset, de említést érdemel.

Fény játék

Ha a szaporítani kívánt hal az egyenlítő közeléből származik, a megvilágított órák számának változásával kevesebb eredményt érhetünk el, mint ha a fény erejét csökkentenénk. A borult időjárás ugyanis érezhetően kevesebb fénnyel jár. Egyes fajok a teljes sötétségben tudnak a legjobban szaporodni. Vizük fölött ugyanis nagyon sűrű a lombkorona, ráadásul a víz is erősen színezett a sok beoldódott anyagtól. A neonhalat szokták példaként említeni.

Nyomás változás

A szárazévszakban a légnyomás viszonylag magas. Az esős évszak eljöttével a légnyomás hirtelen esni kezd. Ezt imitálni nem egyszerű. De szerencsére nem is kell! Elég egy barométer és figyelni a kinti időjárást. Esetleg meghallgatni az esti meteorológiai előrejelzést és akkorra időzíteni az esős évszakot, amikor a légnyomás esni fog.

Ívási területek

Könnyű belátni, hogy ahogy apadnak a folyók, tavak, úgy tűnnek el a belógó faágak és gyökerek. Pedig legtöbbször ezek a kedvenc ikrázó helyek. Ha behelyezünk az akváriumba ilyen tárgyakat, majdnem biztos, hogy erre fognak halaink ikrázni. Persze ezeknek lehetnek kis barlangot imitáló virágcserepek stb.

Hormonok

Furcsán hangzik, de előfordul, hogy néhány, (általában ragadozó) halfaj csak akkor hajlandó szaporodni, ha a zsákmányának számító halak is elkezdenek szaporodni.  Megfigyelték, hogy a szaporodásuk során kibocsájtott hormonokat érzékelik. Általában elég szokott lenni, hogy egy olyan akváriumba, ahol halak szaporodnak némi vizet a szaporítani kívánt halak medencéjébe öntünk át.

Nos hirtelen ennyi flúgos megoldás jött össze, ha van még valami, ne kíméljetek