Az utóbbi pár hétben képtelen voltam időt szakítani arra, hogy a blogra írjak. Bevallom, a legtöbb időm az akvarisztikával kapcsolatos telefonok, e-mailek, privátüzik, fórumhozzászólások megválaszolásával ment el. Ami viszont az egészben a legérdekesebb, hogy sosem éreztem úgy, hogy na erre már nem válaszolok, mert nincs kedvem. Minden kérdés, minden probléma egy új kihívás. Szinte már [...]

Robertet régről, – mikor még taxizott – ismertem. A minap összefutottunk egy füstös kocsmában. Kérdezte, hogy mi újság. Mondom semmi. Aztán beugrott, hogy volt neki régen akváriuma.

Be is dobom a kérdést. Meg van még az aki? Persze. Jött a válasz. Na akkor lesz egy közös témánk. Gondoltam magamban. Rendeltünk még egy kört és elkezdtünk “halazni”.
Szó [...]

Jó kis mondás, kicsit kicsavarva mindenfélére rá lehet húzni. Most, az alábbi post főhőseire, a remeterákokra (Paqurus) illik remekül. A remeterák az egyetlen olyan rákfaj, amely nem növeszt páncélt, hanem megüresedett csigaházakat, kagylóhéjakat vesz birtokba. Aki járt már tengerparton, biztos találkozott is már velük.

Hihetetlen. Elrepült egy év. Pont egy éve kezdtem el ezt a kis blogot tákolgatni. Mi minden történt ez idő alatt… hihetetlen.
Lássuk csak,  hogy is kezdődött?

Már nem tudom, hogy mikor vettem be a tablettát, de most már látom a számokat. Rengeteg számot. Rájöttem, ez a mátriksz.

Kivételesen nem bosszantott fel valami csínytevésével, most inkább jót nevettem rajta.

Az ember azért kerekedett a bolygó összes élőlénye fölé, mert a megszerzett tudást és tapasztalatot folymataosan tudta hasznosítani. A pattintott kőtől, mostanra eljutottunk a részecskegyorsítóig. Minden megszerzett új tudás, ezer új találmány lehetőségét hordozza magában. De meddig mehetünk el? Vajon szabad addig elmenni?

Valaha volt egy öreg horgász. Rendkívül ügyes volt. Ha senki nem fogott, neki akkor is tele volt a szákja. Hiába kérdzték, hogy mi a titka, ő mindig csak anekdótázott egyet a bajsza alatt.

A miniatűrtáj-építés, a bonsai, valamint a Suiseki (szó szerinti fordításban sui-víz, seki-kő nagy általánosságban, a természetben megtalálható hegyek ábrázolása) a kelet-ázsiai világfelfogás sajátos, önálló megjelenési formája. Kialakulásukban nagy szerepet játszott a buddhista filozófia természetközelsége. Az egyszerű dolgok fölött érzett öröm, a tudás művészi megjelenítése, amelyben a látszólag mindennapos események is a művészi szépség magasságába emelkednek. [...]

Egyszer valahol azt mondtam, hogy akkor leszek boldog, ha Magyarországon legalább annyi növényes akvárium lesz, mint afrikai sügeres. Ezen jót röhögtünk pár éve. Ma úgy érzem, ez egyáltalán nem lehetetlen.