Az élet kemény. A különböző tematikus televízióadókon rendszeresen lehet látni a kegyetlen vadvilágot bemutató természetfilmeket. A nagyhal megeszi a kishalat, az erősebb életben marad, a gyengébb elbukik. Az akváriumban ugyanaz történik, mint az afrikai szavannák füves pusztáin. Hiába alkotunk meseszerű álomvilágot medencénkben, az élet itt is kemény. Harc az élelemért, a párosodásért az életért…

Nem is olyan rég, oknyomozó post készült az aktívszén alkalmasságáról, hétköznapi használhatóságáról. Akkor a hozzászólásokban jeleztem, hogy kipróbálom. Nos tettem egy próbát és az eredmény minden képzeletem felülmúlta…

Péntek éjszaka a következő beszélgetés zajlott le a három növényfej között:

Mivel az asszony elzavart itthonról a két gyerekkel, mondván, hogy ő nem tud így dolgozni, ezért arra a pár napra, amíg nem vagyok, felteszek néhány képet az akim jelenlegi állapotáról.

Egy kérdés megválaszolása nyúlt olyan hosszúra, hogy post lett belőle. A kérdés arra irányult, hogy az akváriumom világítása, hogy néz ki közelebbről. Hát íme!

Ott hagytam abba, hogy az akvárium berendezését másnap voltam kénytelen folytatni. Gyorsan szereztem még aljzatot és Viktortól visszaszereztem egy beffőttesüvegnyi jávai mohát, amit pár héttel előtte én adtam neki mondván, hogy nekem úgysem fog kelleni …

Ott tartottunk, hogy az akvárium az új helyére került. Mivel tök jól sikerült a múltkori berendezős buli, ezért úgy gondoltam, ezt az akit sem magányos farkasként fogom berendezni.

Biztos sokan tudjátok  már, hogy a “Nagylány” befejezi régi mivoltában a pályafutását. Igazán szerethető teremtés volt. Mégis úgy éreztem, hogy ha már újra költöztetnem kell, hát újuljon meg teljesen.

Nézegetve a 200 literes akváriumom debütálását, elérkezettnek véltem a pillanatot, a jelenlegi állapotok bemutatására. Túl van egy költözésen, ráadásul még egy előtte áll. Remélem nem lesz semmi baja, de jobb a biztonság, inkább megörökítem a jelen állapotokat.

Ő volt az első. Remélem nem sértettem meg és nem kezd el algásodni, mert nem Őt mutattam be először a blogon. Ha Ő nem lett volna ilyen kedves és megértő, talán ez a blog sincs. Sokat köszönhetek Neki.

Minden akvárium életében eljön az a nap, amikor menni kell.  Az enyémnek most jött el.  Tudtam, hogy kemény fába vágom a fejszém, de hogy ennyire?

Tudom,  raktam már fel szebb akváriumot is, mint a sajátom, de ez mégiscsak az enyém. Sok kellemes és sok bosszantó percet, órát okozott nekem. Fogadjátok szeretettel, a saját növényes akimat.