2010. September 3.

“Bekanyarolló”

Szerző Nigro on 2010. március 10. 13 Hozzászólás

- Szia Atti

- Szia Vik.

- Ezt nézd!

- Uh! Mi ez?

- Hullámos olló

- Vazz az meg mire jó?

- Kivágja a vízipókot a sarokból… :)

- OK. Kipróbálom…

Hát így került hozzám ez a középkori kínzóeszköznek tűnő, ugyanakkor ránézésre valóban kecses eszköz. A különböző maláj és német fórumok nagyon dicsérték, hogy  mennyire könnyű vele mindenhová elérni és milyen jól lehet vele gyepet nyírni. Hát éppenséggel gyepem az van, és a fák között nehezen elérhető zugok is. Lássuk mit tud a “bekanyarolló”.

Szégyen és gyalázat, de nekem még nem volt se ADA, sem semmilyen akvarisztikai cég által forgalmazott ollóm. Még a hőskorból volt egy orvosi ollóm, ami mellesleg kb annyiba is került, mint az akvarisztikai ollók de lassan kezdett a leg leharcoltabb szerszámaim közé tartozni.  Elfogyott az éle, meg mire megnyírtam vele egy Rotala bokrot, szó szerint bedurrant az alkarom és másnapra izomlázam is lett… :) Épp ideje volt tehát, hogy új olló után nézzek.

Fogásra kellemes, de a régihez képest szokatlanul nehéz volt.  Neki is láttam gyorsan, mert már nem volt sok időm hátra a lámpaoltásig. Arra is kíváncsi voltam, hogy vajon gyorsabban tudok-e vele haladni.

Az első pirospont azért jár neki, mert nem kell egész az akvárium aljáig letenyerelnem. Minél mélyebb egy aki és minél rövidebb egy kar, annál fontosabb ez a szempont. Az én medencém 50 cm mély és ráadásul nem is vagyok egy néger kosaras.

A nyírással nem tudtam azonban olyan gyorsan haladni. Sokkal kisebb sávot tudtam nyírni ezzel, mint a régi ollóval. Viszont a nyírás magassága sokkal egyenletesebb lett.

A hatalmas előnye azonban valóban az, hogy sokkal könnyebb vele a problémás helyek elérése. Nem volt olyan pontja az akváriumnak, amit ne lehetne vele precízen megnyírni. Pont azért, mert nem kellett a kezemet a talajig lenyomni, könnyedén tudtam a szűk ágak közt is dolgozni. Az egyetlen negatívum, ami a végére is megmaradt, az a súlya. A nyírás végére sajnos most is éreztem az alkarom.

Egy megoldást látok. Le kéne járnom lassan a sarokra a gyurmaterembe. Csak ott mindig furán érzem magam… lehet, hogy azért, mert egyedül én nyomok fekve csak a  rúddal…. meg a múltkor is…. oda jött hozzám egy fazon és kérdezte, hogy melyik aminót nyomom. Én meg azt válaszoltam, hogy  EI szerint tápozok. Azóta nem beszélgetnek velem…

Related Posts with Thumbnails

Post a Comment

(required. But it will not be published)

Comment moderation is enabled. Your comment may take some time to appear.