- Fényed van? – Lazán lett oda vetve a kérdés mely romba döntötte Gyuri minden eddigi tudását, tapasztalatát.
Erősen izzadt a homloka Gyurinak, talán túl erősen. Döbbenten nézte Csigafant a ragyogó napsütésben. Robbanás előtti csend a levegőben, mindenki a választ várta. Mintha egy nyugdíjazás ellőtt álló fogorvostól kérdezték volna meg, hogy látott e már fogtömést?
Gyuri kicsit remegő kézzel tolta helyére a szemüvegét az orrnyergen, lassan rám nézet majd vissza. Megtörölte homlokát majd halkan, kissé félő hanggal válaszolt.
- Szerinted?
Mint egy bomba úgy robbant ki mindenkiből a nevetés. Könnyeztek a szemek rendesen.

És íme az előzmények.

Csigafan és Czéher Gyuri (aki nem ismerné őket annak egy laza bemutatás: Gyuri régi barátom, a japán kertkultúra neves szakértője, a növényes akváriumok, labirint halak, és az ikrázó fogaspontyok tudora. Csigafan Magyarország egyik legnagyobb édesvízi csigaszakértője, mellesleg családom szebbik fele) laza vitát folytatott a csigák és a növények háborújáról, szépen elbeszéltek egymás mellett, mindketten a saját igazukat próbálták bizonyítani.
Drága pénzen vásárolt, ritka növényt emleget Gyuri meg azt a fránya csigát, amit rajta kapott a lakomán, Csigafan persze minden tudását, és tapasztalatát felemlegetve közli a tényt, mely szerint az adott csigafaj nem eszi meg az élő növényt. És ekkor Gyuri hibát követett el, feltette ezt a kérdést Csigafannak
- Akkor mitől pusztulnak a növényeim?

Zábrácki László